Kétpó neve több mint pontos: a települést Pusztapóból és Kispóból hozta létre ugyanis 1952-ben a rendcsináló tanácsrendszer.

Az Almásy-kastély - amelyet utolsó tulajdonosa után "cukorgyári kastélyként" tiszteltek a környékbeliek - akkoriban már általános iskola volt, hogy aztán KISZ-klub legyen, végül pedig téeszlakásokká alakítsák át. A puszta falakon kívül nem sok maradt belőle, mire 1998-ban mai tulajdonosai megvásárolták, és kastélyszállót hoztak benne létre. Ma már csak egy lépés várat magára: kideríteni, hogy igaz-e a kastélyból induló alagút legendája. Ilyen vadregényes hagyomány persze csaknem minden magyar nemesi otthonhoz fűződik, de Kétpón, ha hiszik, ha nem, már a téglaboltozat egy szakaszára is rábukkantak a kertben.

Mindez a Kastélylexikon-sorozat legújabb kötetéből, a Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyét bemutató könyvből olvasható ki. A Virág Zsolt által szerkesztett lexikonfolyam nem véletlenül jelentkezett most öszszevont darabbal: Csongrád megye mindössze 59 kastéllyal és kúriával büszkélkedhetett a világháború előtt, s ezek közül 20 nem érte meg a harmadik évezredet. Az arány még megdöbbentőbb Jász-Nagykun-Szolnok esetében, hiszen ott a 108 ma is látható hajdani nemesi otthonra 145 lebontott, széthordott, ma már csak fényképen - vagy úgy se - megszemlélhető épület jut.

A lexikon mindazonáltal ezúttal is vaskos kötet lett, hiszen a szerkesztő és munkatársai nemcsak az épületek történetét és mai megjelenését tárják az olvasók elé, hanem felidézik az egykori birtokoscsaládok históriáját és a kastélyoknak, kúriáknak otthont adó települések főbb adatait is. A könyvet kézbe véve tanulságos, amolyan hamisítatlan ká-európai kastélytúrákat tehetünk a Duna-Tisza közén; szellemidézhetünk kedvünkre.

Megnézhetjük például a nagymágocsi Károlyi-kastélyt, ahol a díszterem helyén 1910-ben kisfia emlékére kápolnát építtetett a gróf. Elmerenghetünk a kiszombori Rónay-kastély sorsán, amely évtizedeken át hagymaraktár volt, most pedig zsáküzem. Láthatjuk a tiszafüredi Pankotay-Jósa kúriát, amely traktorállomásból diszkó lett, most viszont a Hit Gyülekezete gyülekezeti termeként szolgál; akárcsak a tiszaroffi Borbély-kastélyt, amely kesztyűüzemből avanzsált kastélyszállóvá.

Ott van aztán az ópusztaszeri Pallavicini-kastély, ahonnan 1916-ban földet küldtek a koronázási dombhoz, s ahol 1945-ben megkezdődött az ünnepélyes földosztás.

Hiába is keresnénk viszont a mezőhéki kastélyt, amelyet 1960-ban elbontottak, hogy a felújítására kapott pénzből szép, új tanácstitkári lakást építhessenek.

N. KÓSA JUDIT
NÉPSZABADSÁG, 2005. SZEPTEMBER 5.